1911. április 11-én született Pozsonyban.
1934. június 24-én szentelték Esztergomban.
1934–1936 Bp. Óbuda – káplán.
1936–1939 Vicarius oeconomus Győr – Révfalu.
1939–1942 Bp. Józsefváros – káplán.
1942-1946 Bp. Középsőferencváros.
1946-1948 Bp. Békásmegyer – adminisztrátor.
1948–1993 Bp. Békásmegyer – plébános.
1967–1993 főegyházmegyei tanácsos.
1979–1993 tb. kanonok.
1993. november 16-án hunyt el.
A békásmegyeri temető kápolnájában nyugszik.
Keresztelő 1950-ben (a kép közlője Kovách Géza Templom utcai lakos):
Horváth Lajos visszaemlékezése 1993-ból
Főtisztelendő Plébános Urunk, kedves Laci bátyám!
Hitünk szerint itt a tabernákulumban jelenlévő Úr Jézus és püspök atya bizonyára megengedi, hogy ne az ilyen alkalmakkor megszokott fennkölt módon, hanem közvetlenebb, oldottabb hangon szóljak Hozzád és az itt jelenlévő tisztelőidhez, hisz akik itt vannak, azoknak nagy többsége tudja, hogy nemcsak a plébánosnak híve, munkatársad voltam, hanem igaz szeretettel megtöltött barátság is kötött Hozzád.
Most, amikor az Egyházközség és minden volt és jelenlegi híved nevében szólok, három gondolat merül fel bennem a köszönet, a köszöntés és a kérés hangja.
1946. február 26-án hurcolták el Békásmegyerről ősi lakosságának 92%-át, s mint igaz pásztora híveinek elődöd: Heisenberger Richárd plébános úr nem hagyta el balsorsában a nyáját, mikor azoknak menniök kellett szülőföldjükről, ő is velük tartott.
A plébánia hetekig üresen állt, mikor boldogemlékű Mindszenti József bíboros úr Téged Békásmegyerre küldött. Üres, kifosztott plébániát találtál, az udvaron a kidobált iratok feküdtek, a kitört ablakokon befújt a szél, hónapokig gyertyával világítottál, mert nem adtak villanyáramot és nyáj szétszéledt. Köszönjük, hogy itt maradtál. 1946. március 24-én keresztelted meg itt Herhoff Józsikát, március 26-án temettél először, és április 21-én adtad össze az első párt. Köszönjük, hogy azóta szüntelenül a kommunista terror alatt több, mint negyven éven át keresztelted gyermekeinket, eskettél, temettél, mutattad be naponta a legszentebb Áldozatot, szolgáltattad ki számunkra a szentségeket. A legnehezebb időkben tartottad híveidben a lelket, tartottad az összeköttetést a Németországba elüldözött békásiakkal, otthont adtál a börtönből szabadult paptestvéreidnek. Köszönjük hitoktatási házunkat, hogy a főoltárunk mellett álló Szent Péter és Szent Pál apostolok már majdnem összeroskadt szobrai teljes pompájukban állnak, hogy orgonánk újra szól, hogy újjáépített toronysisakunk tetején az aranyozott kereszt itt Békásmegyeren hirdeti Isten dicsőségét.
Köszönjük, hogy 47 éven át éjjel-nappal a plébánia mindig nyitva volt híveidnek. Példát mutattál és erőt öntöttél belénk, mikor nehéz volt viselni a keresztet, amit az Úr vállunkra tett..
S most nem búcsúzni akarok Tőled. Nekem adatott osztályrészül, hogy ezen a helyen köszöntselek 70., majd 80. születésnapodon, aranymiséd alkalmával. S most köszöntlek mennyei születésnapodon, most már az égbe küldöm Hozzád köszöntő szavaimat, mert tudom, hogy ott vagy, hisz a betegek szentségével lépted át a földi élet küszöbét, s koporsódba én helyeztem el az okmányt, mely arról tanúskodik, hogy boldog emlékű XXIII. János pápánk halálod óráján teljes búcsúban részesített.
Ezek után engedd meg, hogy kérjek is Tőled. Légy pártfogónk a mennyben. Imádkozz értünk régi és új békásiakért odafenn, hogy amikor a mi óránk lejár, mi is eljuthassunk oda, ahol Te vagy. Kérd a Szentlelket, hogy küldjön nekünk helyedre méltó utódot, hogy az új pásztor vezessen tovább bennünket azon az úton, amelyet eddig Te mutattál nekünk.
Én köszönök Neked az egész egyházközség nevében ahogy eddig szoktuk: Dicsértessék a Jézus Krisztus! És Te feleld rá, ahogy eddig szoktad: mindörökké Ámen.
Wrabel Sándor portréja