Jahuay – előadás és koncert
Szeretettel várunk mindenkit október 16-án, szerdán 19.30 órai kezdettel a Szent József Házba, ahol Mario Godoy A., Carlos Freire S. ecuadori népzenekuatók és a Los Andinos együttes műsorát hallgathatják meg. A belépés ingyenes!
A Los Andinos együttes régi álma valósult meg azzal, hogy 2013. októberében Magyarországon vendégül láthatja Mario Godoy Aguirre és Carlos Freire Soria népzenekutatókat, akik számtalan alkalommal segítették a zenekart ecuadori gyűjtőútjaikon, hogy minél közelebbről megismerhessék a paraszti életet és az ebből fakadó zenét.
Mario Godoy Aguirre a közép ecuadori Chimborazo tartományban, a búzaaratás munkafolyamata alatt elhangzó aratóénekekről, az úgynevezett Jahuayról tart előadást. Carlos Freire Soria ugyancsak a búzaaratáshoz kapcsolódóan a dél ecuadori Canarban felgyűjtött énekekről és munkadalokról beszél. Az előadások témájával kapcsolatos zenei betéteket a Los Andinos Együttes szolgáltatja.
A néprajzi előadások után az előadók és az együttes tagjai közös népzenei koncertet adnak, melynek keretében egy zenei utazásra invitálnak minket az ecuadori Andokban.
Északon Imbabura vidékén kezdjük, ahol az otavalo indiánok élnek, talán itt található a legtöbb sanjuanito ritmusú dallam. Régi keletű fúvós hangszereket, a különböző méretű nádfuvolákat és a pentaton hangolású pánsípokat hallhatjuk. Ezek mellett természetesen megszólalnak az új keletű pengetős hangszerek is, mint a különböző hangolású gitárok, a bandolin és a galindo hegedű. Elindulva délnek a Cayambe vulkán lábánál élő aruchicók copla dallamai csendülnek fel.
A fővároshoz Quitohoz közeledve a külvárosok zenéjében már jobbára a pengetős hangszerek népszerűek, melyekhez már csatlakozik a harmonika, átvéve a dallamvezetést a vidék fúvós hangszereitől.
Cotopaxi tartomány székhelyén Latacungaban az év egyik legnagyobb ünnepe a Mama Negra, ahol a páros és páratlan ritmusokat váltogató dallamokra táncolnak a faálarcos maskarások.
A Tiguas indiánok felveszik ünnepi ruhájukat a Corpus Cristi ünnepre és a hegyi közösségekből lemennek a közeli kisvárosokba. Díszes táncosaik a Danzantek mellett a zenészek nagy dobokkal és háromlyukú furulyán, a pingullon kísérik a táncolókat.
Dél felé tartva a következő provincia Tungurahua, ahol a salasacák a közösségi vezetőnek zenével köszönik meg az éves munkáját.
Ha Chimborazoba érünk, akkor karnevál, mert itt a farsang még nagyobb ünnep mint a karácsony. Számtalan csúfolódó, néha pikáns éneket ismernek itt, melyekre a táncot egy pásztoreszközzel, a garochaval járják. Riobamba a tartomány legnagyobb városa igen gazdag zenei múlttal büszkélkedhet. A mesztic dallamokon érződik a falvak népzenéjének hangulata is.
Továbbindulva felfelé tart az út a Paramora és 3000 méter fölé érünk. Itt vannak a magashegyi legelők láma és birkanyájakkal. A pásztorok egymásnak üzennek a bocina kürtökkel, és a maguk szórakoztatására fújják kettősfurulyáikat, a dulzainast, vagy pánsípjukat, a rondadort.
A legelőket elhagyva leereszkedik az út és megérkezünk utunk végére Canarba a Canari indiánok földjére. Szól a hegedű és a flauta a dobbal és a gitárral a capishca ütemére. Majd énekelik és táncolják a környék leghíresebb énekét, a Curiquinguet.
(forrás: neprajz.hu)