Gőtés-tó
A Gőtés-tó és tágabb környezete eredetileg a Duna felé terjedő vizenyős rét volt, melyet a réteg- és talajvízből táplálkozó a „Róka-forrás” vagy „Béka-forrás” táplált, és amely a beépítések során fokozatosan csökkent. Sorsát a békásmegyeri lakótelep építése pecsételte meg: megmaradt részének túlnyomó többségét 1977-ben feltöltötték, és a lakótelep-építkezés felvonulási területe lett. Óbor utcai oldalán betonelem-előregyártó telep létesült. A darupálya beton alapjait éppen az egykori forrásra építették. Ennek következtében a forrás több helyen a szomszédos bányagödörben fakadt fel. Az építkezés befejezése után a területet nem rendezték, de nem is töltötték fel, mivel a vízfeltöréseket nem tudták megszüntetni. A hegyláb és a békásmegyeri lakótelep között megmaradt a nádas, zsombékos terület. A „gazdátlan” terület hamarosan illegális hulladéklerakóvá vált. Az élőhely lecsökkenése és a sitt-lerakás ellenére a viszontagságokat a nedves biotópban a névadó pettyes és tarajos gőte túlélte.
A természeti értékeket Ambrusné Kenézy Judit, Csorba László és Száraz Péter biológiatanárok felismerték. Kezdeményezésükre a Gőtés-tó védelme bekerült Óbuda – Békásmegyer Önkormányzat Természetvédelmi Koncepciójába (Lohrberer Á. Pethő Á. Vajda J., 1992). Az önkormányzat rehabilitációs tervet készíttetett, kutató fúrásokat finanszírozott és a kotrási munkákra jelentős összeget szánva a kiviteli munkákat megrendelte. A munkák megindításában Farkas György környezetvédelmi előadónak, valamint Kondor Kálmán helybéli lakosnak elévülhetetlen érdemei vannak.
A Gőtés-tó rehabilitációja az Önkormányzat, a Guckler Károly Természetvédelmi Alapítvány, az aktív helyi lakosok, tanárok és diákjaik kezdeményezésére 1996 őszén kezdődött. A helyreállítási munkálatok terveit és ütemezését Zacskó Balázs és Zoltán Csaba, a Kertészeti Egyetem tájépítész hallgatói készítették el, Csemez Attila egyetemi tanár irányításával.
Első ütemben a felső (Honvéd u. felőli) tó formáját mélységét és partját alakították ki (lásd az ábrát), a vízpótlás biztosítására a forrást megkotorták, a tóból kiemelt földet és iszapot elszállították. A következő tavaszon végezték a tó partjának megkötését és a környezet tereprendezését, valamint a növények telepítését. 1997 végére a további tórészek kialakítása is elkészült, így létrejött a négy, egymással összefüggő vízfelület, amelyeket kisebb csatornák kötnek össze.
A tó faunája több védett fajt is számlál, ezzel növelve a tó értékeit. A Gőtés-tó nem csak a hüllők és kétéltűek számára biztosít megfelelő élőhelyet, de kiemelkedő szerepet játszik az ízeltlábúak és a madárfajok gazdag populációjának fenntartásában is.
A tó karbantartását évek óta a Fővárosi Közhasznú Foglalkoztatási Kht. végzi. Nemrég az önkormányzat 5 millió forintot költött a terület karbantartására és fejlesztésére, amelyből a tórendszer kotrása és tisztítása, a téli nádvágás, a kerítés javítása, kapu készítése és a park-karbantartási feladatokon túl egy botanikai tanösvény is létesült, ismertető táblák, pihenő padok és esőházak elhelyezésével.
Az összeállítást készítette: Somlói Viktória
Felhasznált irodalom: Guckler Károly Természetvédelmi Alapítvány: Mesél Óbuda Földje (Budapest, 1998)